Sándor, a kínos unokatestvér

Nem hívtuk. Nem kértük. De itt van. És elmondja, milyen egy jó keresztény.

Izgalmas mutatvány, amikor valaki kívülállóként teológiát művel, ahogyan Sandor Esik teszi a Diétás Magyar Múzsán. A végeredmény olyan, mintha balettruhába bújnék, és az Opera nagyszínpadán telt ház előtt adnám elő A hattyúk tavát. Az egyetlen különbség, hogy miután a magam enyhe túlsúlyával magamra gyömöszölném a balettnadrágot, legalább egy pillanatra átfutna a fejemen, hogy ezt nem gyakoroltam, ebben nem hiszek, és igazából nem értem (és főleg nem szeretem) a balettet, tehát nincs itt keresnivalóm, addig Sándor teljes magabiztossággal ad útmutatást „református testvéreinek”, miután vázolja a problémát:

Egy háromezer évvel ezelőtt a sivatagban bóklászó nép etikai szabályai csak részben alkalmazhatóak a modern életre. A ne lopj, a ne ölj nyilvánvalóan igen, a kevertszálas ruhák tilalma már kevésbé.

(…)

Csakhát le van írva, hogy háromezer évvel ezelőtt Sütyürütyümiás, korabeli vallási leader ezt hallotta fentről. De ami még ennél is rosszabb, rá ezer évre, miután - Douglas Adamstől kölcsönözve - valakit felszegeztek egy fára, mivel azt találta mondani, hogy elegendő lenne normálisan viselkedni egymással, valakik ezt a tanítást összehegesztették az indoeurópai népek politeizmusával és etikai tanításaival, a többi sémi nép miszticizmusával és még ki tudja mivel.

Ez a gondolat nem ért volna reakciót. Ha belelapozol egy Dawkins-könyvbe, vagy belenézel egy random ateista YouTuber “Religion Debunked” videójába, a harmadik percnél jön elő ugyanez a mantra a kevertszálas ruhákról. Idézik a 20. század komoly filozófiai gondolkodóját ősredditor sci-fi-íróját. Ők azonban megállnak itt, és ez valahol tisztelendő. Elég nekik annyi: „A vallás rossz. A hit butaság, a nép ópiuma. Ideje meghaladnunk. Mi már okosak, felvilágosultak vagyunk, nekünk erre nincs szükségünk.” Bár az intellektuális sekélység (vagy az őszinteség hiánya) zavaró, de ezeket nem fogjuk számon kérni az ateistán, aki épp debunkol minket. Ez a dolga.

Sándor azonban nem áll meg. Bár ő is elmondja: Jézus tanítása baromság (sic), és „ez nem ilyen egyszerű”, valamiért mégis úgy érzi, testvéreiként kell megszólítania a református egyháztagokat egy hitvallási vitában. Felmerül a kérdés: miért vállalna testvéri közösséget Sütyürütyümiás és a názáreti rabbi barom követőivel?

Parafrázis egy régi könyvből

Aztán rájöttem: Sándor tényleg úgy gondolja, hogy testvérek vagyunk. Ő az intelligens és tanult báty, aki a nagyvárosból hazatérve elmagyarázza az infantilis, együgyű, retardált kistesónak, hogy milyen a világ valójában. Olvassuk csak el a tanácsát: „A sértődött puffogás, kilépéssel fenyegetőzés olyasmi, amit hívő református nem csinál. (…) Akinek erős hite van, azt ez nem zavarja.”

Lépj túl rajta, little bro’. Most ezen idegeskedsz? Kicsit kínos, elég kringé, hogy ezen vergődsz. Mint az 500 éves vicces sapi. (Ezen elröhögtem magam: van pár vallás, ahol Sándor soha-soha-soha nem viccelődne régi vicces sapikkal. Ez a tiltás valamiféle modern tízparancsolat része lehet.)

„Oké, de ez téged személyesen hogyan érint?”

Sándor azonban félreérti a szerepét. Ebben a vitában ő nem egy gondoskodó báty, aki bölcsességével, tudásával, tapasztalatával, és éleslátásával irányt mutat primitív kistestvérének. Inkább hasonlít a kínos nagycsaládi összejövetelek idegesítő unokatestvérére, aki félig spiccesen érkezve megszólja az ebédet, véleményt nyilvánít a család minden tagjáról, beleszól minden beszélgetésbe, majd a végén dühösen odakiabál: „Amúgy nem jelentetek számomra semmit!”, és elégedetten továbbáll.

Ismerjük ezt a típust, és ismerjük az üzenetét is. Amióta élek, hallom különböző fórumokon Sándor üzenetét: „Ez az egyetlen esélyük [az egyházaknak arra], hogy relevánsak maradjanak.” Évek óta hallgatjuk évről évre a családi összejöveteleken a „segítőkész unokatesó” okos megjegyzéseit arról, hogy mit és hogyan kellene csinálnunk, hogy „relevánsak és modernek maradjunk”. Olyannyira ismerjük, hogy mémsablon is van róla, sőt, egy 25 ezres Facebook-csoportban gyűjtik az ilyen „aranyköpéseket”.

A kínos unokatestvér prototípusa Redditen: „„Ebben a pillanatban eufórikus vagyok. Nem valami hamis isten áldása miatt. Hanem azért, mert megvilágosított a saját intelligenciám.”

Sándor, van egy kellemetlen hírem: a kísérletet elvégezték, és úgy tűnik, tévedtél. Épp azok az egyházak (főképp a fősodorbeli protestáns közösségek), amelyek megfogadták 20-30-40 éve a tanácsodat, és „relevánsak” maradtak, „adják ki a templomot rendezvényteremnek, airsoft-pályának vagy mecsetnek”. Épp azok, akik „kénytelenek lettek összeadni meleg párokat, pappá szentelni nőket és más útálatosságokat cselekedni”, szenvedtek el drámai összeomlást a tagok számában.

A keresztények a lábukkal szavaztak. És kit tartanak „relevánsnak”? Épp azokat a közösségeket, drága unokatestvérünk, ahol a megfogalmazásod szerint „fingreszeléssel” foglalkoznak. Növekedett az ukrán ÉS az orosz ortodox egyház. A keleti ortodox közösségek nyugaton is rohamosan vonzzák be az új tagokat, csakúgy, mint az evangelikál gyülekezetek.

„Nem, nem vagyok keresztény, de én mondom meg, mi számít kereszténynek, Jézus egyetértene velem, és ha nem értesz egyet velem, akkor igazából gyűlölöd Jézust.”

Hogy is szoktátok mondani? The Science Is Settled.

Ebből persze nem az következik, hogy „a keresztényeknek igaza van”. Lehet, hogy neked van igazad, és tényleg értelmetlen ez az egész hitvallásos vita, amivel foglalkozunk. Még véletlenül sem akarlak erről meggyőzni. Csak azt állíthatom magabiztosan: nem vagyunk „testvérek”.

A te vallásod a Sola Politica, annak is a vulgáris fajtája. Azt írod: „Afraid of losing relevance.” Félelem a relevancia elvesztésétől. Micsoda projekció. Te akarsz releváns lenni. Ez az egyetlen kategória, amit számon kérsz a református „testvéreken”. Ez a te Solád. Sola Napi Politika. Mert az, amit képviselsz, nemcsak Sütyürütyümiást és a Názáretit zárja ki, hanem Platónt, Thuküdidészt, Arisztotelészt, és minden más filozófust és gondolkodót „vicces sapival”. Amit művelsz, színtiszta kronológiai sznobizmus. Nyakig vagy a nihilizmusban, és észre sem veszed. Valószínűleg ezért írod: „Jesus wouldn’t do dramatic exits.” Jézus nem csinálna drámai kilépőket?

Sándor, ezt is olvastad?

„Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!”

Wouldn’t do dramatic exits? Are you freakin’ kidding me?

Ez a nagybetűs DRÁMAI KILÉPŐ. A kereszt szimbóluma – ami sohasem volt releváns. Botrány és bolondság volt az első perctől fogva, Péter apostol ezért húzta be fülét-farkát és tagadta le még azt is, hogy ismeri Jézust. A kereszténység idegen test. Az volt a római birodalomban és az a modernitásban is. Só és világosság. (Időnként ízetlenül és véka alatt, ez tény.)

A relevancia érdekel? Mondj le az örökkévaló kérdésekről, és engedd el ezt a kínos unokatestvéri szerepet. Foglalkozz kizárólag az endokrinológiai eredményekkel, kockás ingekkel, piaci liberalizációval, fogamzásgátlással.

Ha ennél több érdekel, találkozzunk a következő családi találkozón egy kis fingreszelésre. Mert a széles és a keskeny út, amit magad is idéztél, épp azt jelenti: „Igen, ez ilyen egyszerű.”