Létezik még egyáltalán kulturális, gazdasági, vagy politikai elit? Beszélhetünk „parasztokról” 2026-ban? Elitváltásról, Sátántangóról, Salamon királyról beszélgettünk.
Nagyszerű beszélgetés, köszönjük szépen! Különösen tetszett, hogy az eltérő háttereteknek és érdeklődési körötöknek (történelem/gazdaság vs. irodalom/művészet) köszönhetően a beszélgetés sokkal izgalmasabb és sokszínűbb lett. Ugyanakkor a közös nevező (hit) által mégis egységes képet kaptunk a témáról. A beszélgetéssel kapcsolatban két kérdés merült fel bennem:
1. Aaron Renn többször nehezteli, hogy az USA-ban hiányoznak az evangélimi hívők a társadalmi elitből (a gazdasági elitet kivéve): https://firstthings.com/the-problem-with-the-evangelical-elite. És még azok a keresztény vezetők, akikről azt gondoljuk, hogy az elit része (pl. Tim Keller), valójában nem azok. Szerintetek ez a megállapítás magyar viszonylatban is megállja a helyét? Láttok-e élő hitű személyeket az elit társadalom különböző szintjein? Ha igen, vannak-e olyan területek, ahol jelentősen alul vannak reprezentálva?
2. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam a beszélgetésből, az, hogy szülőként hogyan tudunk segíteni a gyermekeinknek a társadalmi szintek közötti zökkenőmentes átmenetben (különösen amikor mi az első generációhoz tartozunk). Barnabás említette, hogy a családjától kapott támogatást, de úgy tűnt, ez inkább passzív formát öltött (hagyták, hogy foglalkozzon azzal, amit szeret). Van-e tippetek arra, hogy szülőként hogyan tudunk ezen a téren proaktív módon segíteni a következő generációnak?
Köszönjük a visszajelzést és a két kiváló kérdést!
1. „Szerintetek ez a megállapítás magyar viszonylatban is megállja a helyét?”
Nehéz erre válaszolnom, mert nem vagyok elég tájékozott a kérdésben, és az elit bizonyos részeire egyáltalán nem látok rá. Az én definícióm szerint az elit egy olyan szervezett kisebbség, amely aránytalanul nagy hatást és hatalmat gyakorol a többség felett. Tehát azt a kérdést tenném fel: az elit különböző területein hol van nagy hiány (elsősorban evangéliumi) keresztényekből?
– Média és újságírás: innen fájóan hiányoznak a keresztények, és egyedül a Hit Gyülekezete képes méretéhez képest aránytalanul nagy hatást gyakorolni a közbeszédre (Hetek, ATV, Hit Rádió).
– Gazdaság: maga a terület is kontraszelektál a keresztényekkel szemben (jellegéből fakadóan!), de még így is fájóan hiányoznak keresztény nagyvállalkozók, cégvezetők a gazdasági elitből. Vannak persze próbálkozások (KEVE stb.), de ezek megmaradnak az egyház berkein belül. Ebben nincs hasonlóság az USA-val.
– Film és színház (ismét: jellegéből fakadóan is kontraszelektál, de még ehhez képest is kevés keresztény van itt)
– Pszichológia (persze, vannak keresztény pszichológusok, de a pszichológuselitnek nem igazán részei)
Ahol vannak hívő emberek az elitben:
– Néhány szakmaspecifikus elit (itt is megérzésre hagyatkoznék, de kifejezetten sok mérnök, természettudós, orvos, építész, jogász vallja magát kereszténynek)
– Kultúra bizonyos ágai (irodalom terén főleg)
– Oktatás, iskolák (főleg a hagyományos egyházi iskolák vezetői tartoznak ide)
A többiről szerintem Barnabás többet tudna mondani.
2. „Szülőként hogyan tudunk segíteni a gyermekeinknek a társadalmi szintek közötti zökkenőmentes átmenetben”
Szerintem a beszélgetés egyik tanulsága, hogy nincs zökkenőmentes átmenet, ez egyfajta szociális halál, amivel szembe kell nézni. Ha valóban ilyen szándékai vannak a gyermeknek, akkor a szülő egyik feladata, hogy kirugdalja a családi / helyi fészekből. Ebben persze nincs tapasztalatom (és egy egész beszélgetést megérne), de a lényeg épp az, hogy olyan mentorokhoz, intézményekbe, helyekre kell vinnem őt, amely belépőt ad az elithez.
A nehézség ott van, hogy ezek az intézmények részben leszálló ágban vannak – de még mindig komoly státuszt képviselnek, és nincs alternatívájuk! Tehát ha szeretnéd, hogy a gyermeked az elithez tartozzon, meg kell teremteni ennek objektív feltételeit. Ez nagyban változik attól függően, hogy melyik elitről van szó (élsport vagy filozófia?), és az esélyei is elég változóak.
Három fontos szempont ezen túl:
– A Jó, a Szép, az Igazságos iránti vágyat felkelteni és életben tartani benne, a keresztény hit által.
– Támogatni az aspirációit és bátorítani arra, hogy új horizontok legyenek előtte.
– Elengedés: ahogyan Anna elengedte Sámuelt, hasonló elszakadás lesz itt is. Talán nem ennyire radikális, de gyermekünk nem azt az életet fogja élni, amit mi élnénk a helyében.
1) Az elitek azok, akik irányítják a világot. Mivel a világ ma ( már vagy még ? ) deklaráltan nem keresztény, ezért a keresztények aránya eleve nagyon kicsi ezen a szinten. Vannak keresztények a tudományos, gazdasági és művészeti felsőházban, de többnyire egyénileg, nem pedig szövetségben vagy közös keresztény program mentén vannak jelen. Hatnak a környezetükre, de a hatásuk inkább kiegészítő, mint uralkodó.
Ha valaki az elitből tér meg, könnyen lehet, hogy a következő lépése az lesz, hogy otthagyja a pozícióját, vagy „eladja vagyonát”. De vannak más példák is: Chesterton, Tolkien, Eliot vagy Pilinszky a saját kasztjukban maradtak, és ott váltak élő bizonysággá.
A nehezebb út az, ha kívülről próbálsz közelíteni az elithez; ha előbb leszel keresztény, és csak utána elitaspiráns. A kereszténységből következő magas ethosz sokszor eleve kizár olyan eszközöket, amelyek a világban bevettnek számítanak a felfelé vezető grádicsokon. Ilyen lehet a karrierizmus, a korrupció, a riválisok kiszorítása, a behódolás vagy a kompromisszumok művészetének bizonyos formái. Ezek nélkül kérdéses, hogy meddig lehet eljutni.
De felmerül a kérdés: miért akarjuk a kereszténységet az elitbe delegálni? Az elitre akarunk hatni, hogy rajta keresztül hassunk a világra? És valóban ez a befolyás útja? A változás mindig felülről érkezik, vagy előfordul, hogy alulról indul el, és végül maga termeli ki az új elitet?
Épp most jött szembe ez a gondolat, szerintem ide kapcsolódik:
"Our side has essentially no institutions and very little power even when we manage to win elections. The only thing we have is Truth. That what we say is undeniably true. If we lose this we have nothing.
This is NOT a moral argument. It’s an argument about political effectiveness."
Nagyszerű beszélgetés, köszönjük szépen! Különösen tetszett, hogy az eltérő háttereteknek és érdeklődési körötöknek (történelem/gazdaság vs. irodalom/művészet) köszönhetően a beszélgetés sokkal izgalmasabb és sokszínűbb lett. Ugyanakkor a közös nevező (hit) által mégis egységes képet kaptunk a témáról. A beszélgetéssel kapcsolatban két kérdés merült fel bennem:
1. Aaron Renn többször nehezteli, hogy az USA-ban hiányoznak az evangélimi hívők a társadalmi elitből (a gazdasági elitet kivéve): https://firstthings.com/the-problem-with-the-evangelical-elite. És még azok a keresztény vezetők, akikről azt gondoljuk, hogy az elit része (pl. Tim Keller), valójában nem azok. Szerintetek ez a megállapítás magyar viszonylatban is megállja a helyét? Láttok-e élő hitű személyeket az elit társadalom különböző szintjein? Ha igen, vannak-e olyan területek, ahol jelentősen alul vannak reprezentálva?
2. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam a beszélgetésből, az, hogy szülőként hogyan tudunk segíteni a gyermekeinknek a társadalmi szintek közötti zökkenőmentes átmenetben (különösen amikor mi az első generációhoz tartozunk). Barnabás említette, hogy a családjától kapott támogatást, de úgy tűnt, ez inkább passzív formát öltött (hagyták, hogy foglalkozzon azzal, amit szeret). Van-e tippetek arra, hogy szülőként hogyan tudunk ezen a téren proaktív módon segíteni a következő generációnak?
Köszönjük a visszajelzést és a két kiváló kérdést!
1. „Szerintetek ez a megállapítás magyar viszonylatban is megállja a helyét?”
Nehéz erre válaszolnom, mert nem vagyok elég tájékozott a kérdésben, és az elit bizonyos részeire egyáltalán nem látok rá. Az én definícióm szerint az elit egy olyan szervezett kisebbség, amely aránytalanul nagy hatást és hatalmat gyakorol a többség felett. Tehát azt a kérdést tenném fel: az elit különböző területein hol van nagy hiány (elsősorban evangéliumi) keresztényekből?
– Média és újságírás: innen fájóan hiányoznak a keresztények, és egyedül a Hit Gyülekezete képes méretéhez képest aránytalanul nagy hatást gyakorolni a közbeszédre (Hetek, ATV, Hit Rádió).
– Gazdaság: maga a terület is kontraszelektál a keresztényekkel szemben (jellegéből fakadóan!), de még így is fájóan hiányoznak keresztény nagyvállalkozók, cégvezetők a gazdasági elitből. Vannak persze próbálkozások (KEVE stb.), de ezek megmaradnak az egyház berkein belül. Ebben nincs hasonlóság az USA-val.
– Film és színház (ismét: jellegéből fakadóan is kontraszelektál, de még ehhez képest is kevés keresztény van itt)
– Pszichológia (persze, vannak keresztény pszichológusok, de a pszichológuselitnek nem igazán részei)
Ahol vannak hívő emberek az elitben:
– Néhány szakmaspecifikus elit (itt is megérzésre hagyatkoznék, de kifejezetten sok mérnök, természettudós, orvos, építész, jogász vallja magát kereszténynek)
– Kultúra bizonyos ágai (irodalom terén főleg)
– Oktatás, iskolák (főleg a hagyományos egyházi iskolák vezetői tartoznak ide)
A többiről szerintem Barnabás többet tudna mondani.
2. „Szülőként hogyan tudunk segíteni a gyermekeinknek a társadalmi szintek közötti zökkenőmentes átmenetben”
Szerintem a beszélgetés egyik tanulsága, hogy nincs zökkenőmentes átmenet, ez egyfajta szociális halál, amivel szembe kell nézni. Ha valóban ilyen szándékai vannak a gyermeknek, akkor a szülő egyik feladata, hogy kirugdalja a családi / helyi fészekből. Ebben persze nincs tapasztalatom (és egy egész beszélgetést megérne), de a lényeg épp az, hogy olyan mentorokhoz, intézményekbe, helyekre kell vinnem őt, amely belépőt ad az elithez.
A nehézség ott van, hogy ezek az intézmények részben leszálló ágban vannak – de még mindig komoly státuszt képviselnek, és nincs alternatívájuk! Tehát ha szeretnéd, hogy a gyermeked az elithez tartozzon, meg kell teremteni ennek objektív feltételeit. Ez nagyban változik attól függően, hogy melyik elitről van szó (élsport vagy filozófia?), és az esélyei is elég változóak.
Három fontos szempont ezen túl:
– A Jó, a Szép, az Igazságos iránti vágyat felkelteni és életben tartani benne, a keresztény hit által.
– Támogatni az aspirációit és bátorítani arra, hogy új horizontok legyenek előtte.
– Elengedés: ahogyan Anna elengedte Sámuelt, hasonló elszakadás lesz itt is. Talán nem ennyire radikális, de gyermekünk nem azt az életet fogja élni, amit mi élnénk a helyében.
1) Az elitek azok, akik irányítják a világot. Mivel a világ ma ( már vagy még ? ) deklaráltan nem keresztény, ezért a keresztények aránya eleve nagyon kicsi ezen a szinten. Vannak keresztények a tudományos, gazdasági és művészeti felsőházban, de többnyire egyénileg, nem pedig szövetségben vagy közös keresztény program mentén vannak jelen. Hatnak a környezetükre, de a hatásuk inkább kiegészítő, mint uralkodó.
Ha valaki az elitből tér meg, könnyen lehet, hogy a következő lépése az lesz, hogy otthagyja a pozícióját, vagy „eladja vagyonát”. De vannak más példák is: Chesterton, Tolkien, Eliot vagy Pilinszky a saját kasztjukban maradtak, és ott váltak élő bizonysággá.
A nehezebb út az, ha kívülről próbálsz közelíteni az elithez; ha előbb leszel keresztény, és csak utána elitaspiráns. A kereszténységből következő magas ethosz sokszor eleve kizár olyan eszközöket, amelyek a világban bevettnek számítanak a felfelé vezető grádicsokon. Ilyen lehet a karrierizmus, a korrupció, a riválisok kiszorítása, a behódolás vagy a kompromisszumok művészetének bizonyos formái. Ezek nélkül kérdéses, hogy meddig lehet eljutni.
De felmerül a kérdés: miért akarjuk a kereszténységet az elitbe delegálni? Az elitre akarunk hatni, hogy rajta keresztül hassunk a világra? És valóban ez a befolyás útja? A változás mindig felülről érkezik, vagy előfordul, hogy alulról indul el, és végül maga termeli ki az új elitet?
Épp most jött szembe ez a gondolat, szerintem ide kapcsolódik:
"Our side has essentially no institutions and very little power even when we manage to win elections. The only thing we have is Truth. That what we say is undeniably true. If we lose this we have nothing.
This is NOT a moral argument. It’s an argument about political effectiveness."