A propaganda több mint a kék plakát, az agresszív hirdetés, és a politikai kampány. Ellul bemutatja, hogy életünk minden részét átszövi a propaganda, sőt: mi magunk terjesztjük azt.
Köszönöm a hasznos összefoglalót! Milyen gyakorlati tanácsot adnál azoknak, akik hozzád hasonlóan vállalati közegben dolgoznak, és -legalábbis részben - tisztában vannak az őket körülvevő szociológiai/integrációs propagandákkal (pl. cég a családod)? Elég-e, ha ezeket simán “nem vesszük be”, vagy van egyfajta erkölcsi kötelességünk (különösen keresztényként) ennél messzebbre menni? Pl. ha csapatot vezetünk, felelősek vagyunk-e azért, hogy - még ha nyíltan nem is szólunk fel ellene -, legalább nem terjesztjük őket a saját csapatunkon belül?
Kiváló kérdések, Viktor, és nem is olyan egyszerű a válasz. Az első lépés szerintem lehet az, hogy mi magunk nem használjuk ezeket a kifejezéseket, nem megyünk bele ezekbe a szlogenekbe. Ha vezetők vagyunk, ez idővel hatással lesz a környezetünkre is.
Másrészt, amikor valaki ilyen buzzwordöket használ, érdemes átterelni a szót valami személyesre. Ellul azt mondja: „ahol valódi dialógus kezdődik, ott ér véget a propaganda”. Amikor elkezdem a másikat SZEMÉLYként kezelni, és nem hagyom, hogy üres frázisokat puffogtasson, akkor kialakulhat valódi közösség.
A lehetőségeink azért elég korlátozottak. Elkeserítő lesz tapasztalni, hogy a legtöbbek szinte minden gondolata valamilyen propaganda körül forog, és az "ÉN"-nel nem is tudok találkozni. Igazi NPC-k, akik LLM módjára adják vissza a válaszokat. Így nehéz beszélgetni.
Köszönöm a válaszod, Péter. Ellul tanácsát a személyes kapcsolatépítéssel kapcsolatban nagyon hasznosnak tartom. Én néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy ha valamelyik kollégám "eltűnik" (azaz elhagyja a céget, és erről nem ő tájékoztat, hanem valamelyik felettese), akkor személyesen felveszem vele a kapcsolatot, és leülök vele beszélgetni, hogy az ő verzióját is halljam (ami mondani sem kell, sokszor nagyon más, mint a hivatalosan kommunikált verzió).
Viszont kíváncsi vagyok, hogy Ellulnak van-e olyan javaslata az ellenállás olyan formájára, amely nem csak a személyes, hanem magasabb szinten is hatékony. Más szóval, mi a teendő, ha azon veszed észre magad, hogy - a te hasonlatoddal élve - mindenki NPC körülötted. Nekem ezzel kapcsolatban Ernst Jünger The Forest Passage c. könyve jutott eszembe. A szerző Hitler hadseregében szerzett katonai tapasztalatai alapján ad gyakorlati tanácsokat az ellenállásra azoknak, akik elnyomó rendszerben élnek. (Fun fact: a könyv a Telos Press kiadó gondozásában jelent meg.)
Köszönöm a hasznos összefoglalót! Milyen gyakorlati tanácsot adnál azoknak, akik hozzád hasonlóan vállalati közegben dolgoznak, és -legalábbis részben - tisztában vannak az őket körülvevő szociológiai/integrációs propagandákkal (pl. cég a családod)? Elég-e, ha ezeket simán “nem vesszük be”, vagy van egyfajta erkölcsi kötelességünk (különösen keresztényként) ennél messzebbre menni? Pl. ha csapatot vezetünk, felelősek vagyunk-e azért, hogy - még ha nyíltan nem is szólunk fel ellene -, legalább nem terjesztjük őket a saját csapatunkon belül?
Kiváló kérdések, Viktor, és nem is olyan egyszerű a válasz. Az első lépés szerintem lehet az, hogy mi magunk nem használjuk ezeket a kifejezéseket, nem megyünk bele ezekbe a szlogenekbe. Ha vezetők vagyunk, ez idővel hatással lesz a környezetünkre is.
Másrészt, amikor valaki ilyen buzzwordöket használ, érdemes átterelni a szót valami személyesre. Ellul azt mondja: „ahol valódi dialógus kezdődik, ott ér véget a propaganda”. Amikor elkezdem a másikat SZEMÉLYként kezelni, és nem hagyom, hogy üres frázisokat puffogtasson, akkor kialakulhat valódi közösség.
A lehetőségeink azért elég korlátozottak. Elkeserítő lesz tapasztalni, hogy a legtöbbek szinte minden gondolata valamilyen propaganda körül forog, és az "ÉN"-nel nem is tudok találkozni. Igazi NPC-k, akik LLM módjára adják vissza a válaszokat. Így nehéz beszélgetni.
–Péter
Köszönöm a válaszod, Péter. Ellul tanácsát a személyes kapcsolatépítéssel kapcsolatban nagyon hasznosnak tartom. Én néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy ha valamelyik kollégám "eltűnik" (azaz elhagyja a céget, és erről nem ő tájékoztat, hanem valamelyik felettese), akkor személyesen felveszem vele a kapcsolatot, és leülök vele beszélgetni, hogy az ő verzióját is halljam (ami mondani sem kell, sokszor nagyon más, mint a hivatalosan kommunikált verzió).
Viszont kíváncsi vagyok, hogy Ellulnak van-e olyan javaslata az ellenállás olyan formájára, amely nem csak a személyes, hanem magasabb szinten is hatékony. Más szóval, mi a teendő, ha azon veszed észre magad, hogy - a te hasonlatoddal élve - mindenki NPC körülötted. Nekem ezzel kapcsolatban Ernst Jünger The Forest Passage c. könyve jutott eszembe. A szerző Hitler hadseregében szerzett katonai tapasztalatai alapján ad gyakorlati tanácsokat az ellenállásra azoknak, akik elnyomó rendszerben élnek. (Fun fact: a könyv a Telos Press kiadó gondozásában jelent meg.)